A világhírű Alekszandrov-kórus

A világhírű Alekszandrov-kórus

751
0
SHARE

 Lehet, hogy a cím nem sokat mond így Önöknek. És ha azt mondom: a Vörös Hadsereg kórusa? 

Ahol a történet kezdődött: 1928. október 12.: egy kis csoport lép fel: 8 énekes, 2 táncos, 1 harmónikás, egy előadóművész, aki műsorvezető is egyben.1928 és 2008 között bejárták az egész világot, természetesen frissülő tagokkal és repertoárral a 8 évtized alatt. A kórus alapítója: Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov (1883-1946) egyben a Szovjetunió himnuszának szerzője is. A híressé vált katonazenész kollektívának első művészeti vezetője, karmestere, tanítója. Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov vezérőrnagy civilben a művészettörténet doktora, a Szu érdemes művésze nem hétköznapi személyiség volt.A munkáját, mondhatni életművét fia, Borisz Alekszandrovics Alekszandrov (1905-1994) vette át a művész korai halála után. Borisz folytatta az apai örökséget, és méltán híressé tette az együttest a nagyvilágban. A kor politikájának megfelelő különböző legmagasabb fokozatú állami elismeréseket kapott tevékenységéért. A kétszeresen Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett Alekszandrov-kórus – más néven a Vörös Hadsereg kórusa a legnagyobb katonai művészegyüttes ma Oroszhonban.Születésnapját- idén a 80-at- október 12-én ünnepli, 1928-ban ezen a napon lépett fel először a 12 tagú együttes a Vörös Hadsreg központi épületében. A múlt század 30-as éveiben létszáma már elérte a 300-at, híre-neve pedig messzi túlment Oroszország határain.Az ötvenéves kórus 1978-ban  megkapta a legmagasabb szakmai minősítést, ekkor vált akadémiai kórussá. Napjainkban 186 fő körül van a létszám: közülük 9 szólista, 64 fős a kórus, a zenekar 38 fő, és 35 főből áll a különálló tánccsoport. Az együttes minden egyes tagja speciális zenei és művészeti képzést kap. Ma a világ egyik legjobb férfikórusának számít. Egyesül benne az összhangzás, az akadémiai kórus zenei tisztasága, tiszta hangzása, az érzelmesség,a közvetlenség, természetesség, a vokalítás magas művészete és a csak rájuk jellemző nemzeti előadásmód. A tánccsoport szintén a koreográfiai művészet magas fokát nyújtja.

Sose maradjon le a legizgalmasabb hírekről

2013-ban ünnepelte a kórus fennállásának 85. évfordulóját.

 A kórus, a szólisták és a tánccsoport munkájának sikere nagyban attól függ, hogy saját zenekarukkal rugalmasan, összhangban dolgoznak, amely egyedülállóvá teszi őket. Ezen kívül sikeresen ötvözik a népi hangszereket: a domrát( pengetős jellegzetesen orosz népi hangszer- szerk. megj.), a balalajkát, a harmónikát a fa- és fémfúvós hangszerekkel.

Fellépéseik: a Nagy Honvédő Háború idején (II.Vh.) több mint 1500 alkalommal léptek fel társaik előtt. Napjainkban a hagyományokat követve és megőrizve adnak koncerteket a különböző katonai szolgálati helyeken, a Vörös Hadsereg alegységeiben. Sokszor mentek „forró” helyekre is, köztük volt: Afganisztán, a hajdani Jugoszlávia, Tadzsikisztán, Csecsen Köztársaság.Koncertjeikkel egész Oroszországot bejárták, ezen kívül a világ számos országában jártak, Ausztrália kivételével minden földrészen, 70 országban. Mindenhol hatalmas sikerük volt.

Így például 2004-ben az együttes exkluzív koncertet adott a Vatikánban, II. János Pál pápa születésnapján.

A tiszta hangzás miatt először csak hallgathatják, majd láthatnak is részletet az előadásból, amely felvétel minősége már nem a legjobb.

 

 Mind hazai mind nemzetközi szinten magas kitüntetésekkel rendelkeznek. Repertoárjukban több mint 2000 mű szerepel. Ezek részben hazai zeneszerzők dalai: népdalok, táncok, katonanóták, fúvószene, orosz és külföldi zeneszerzők klasszikus dalai, valamint híres válogatások ismert világhírű popzenészektől.Hatásuk a világban egyértelmű: mintájukra sok együttes alakult: köztük szép számmal külföldiek is.A kórus vezetését, szakmai irányítását  Borisz Alekszandrovics Alekszandrov 1987-ben, 7 évvel halála előtt adta át ötvenévnyi tevékenység után I.G.Agafonnyikovnak.

Az alapító Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov vetette papírra az alábbi sorokt az utókornak:

 „ Mennyi mindent átéltem, milyen utat jártam végig azóta, mióta én kisfiú voltam, egészen a mai napig.Volt benne sok jó és rossz. Az élet csupa harc volt: munkával, gonddal, nehézséggel. De nem panaszkodom semmire. Hálát adok a Sorsnak, hogy életemet, munkámat megadta; s szülőföldemnek, apai örökségemnek, népemnek.Ebben van az én nagy boldogságom.” /Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov/ 

A kórus alapítójának és fiának életművére a későbbiekben még visszatérünk „Arcképcsarnok” rovatunkban. Végezetül nézzék meg ezt a kedves felvételt a világhírű Ottawan együttes és az Alekszandrov- kórus közös előadásában. Ezen a felvételen is látszik mindaz, amiről e cikk szólt, fűszerezve azzal a humorral és képességgel, amelyet csak kevesen tudnak a nagyok között is. 

 

 

 

 

NO COMMENTS