Ánya blogja: A szólásszabadság nem létezik

Ánya blogja: A szólásszabadság nem létezik

789
0
SHARE

Úgy hiszem, hogy még a maszáj törzs tagjai is ismerik a Charlie Hebdo nevű francia újságot a párizsi történtek után. Egy ideig minden beszélgetés és hír róluk szólt, még most is fel-feltűnik. Még egy „békefelvonulás” is volt, ahol úgy hárommillió ember vett részt és számos állami vezető. Jó ötlet volt, tényleg. Nagyszerű, hogy volt idejük erre az országok vezetőinek. Egy furcsa volt köztük, a csóró Ukrajna elnöke, Porosenko. Láthatóan elveszett volt, mert úgy érezte magát, mintha a Rioi Karneválon vonulna, mosolygott és integetett vidáman. Különösen úgy, hogy amíg Párizsban integetett, addig Ukrajnában gyerekeket és felnőtteket lőttek halomra.

Nem azért tértem vissza erre a témára, mert számomra kiesett az azóta eltelt idő, hanem azért, mert legutóbb ezen magazin egy karikatúrát közölt a Donbasszban zajló háborúról. Így aztán lett egy kérdésem: Milyen kibaszott szólásszabadság az, ahol emberek tragédiájával lehet viccelni? Elpusztult városokkal, széttört életekkel, szegénységgel, nélkülözéssel, ezernyi friss sírral és nyomorékká lett emberrel. Mutassanak nekem egy embert, aki szerint ez vicces és majd jól szájba verem. Egyszerűen nem akarok egy bolygón élni olyan emberekkel, akik csak azért számítanak embernek, mert a hivatalos dokumentumaikban ez szerepel. Mi a franc történik ezekkel? Ezek a sokat emlegetett nyugati értékek vagy mik?
Je suis Charlie – rengeteg pakolgatták ki ezt avatarnak meg borítóképnek, esetleg státusznak. Nagyszerű. A program „maximumon” teljesült. Divatosak, naprakészek, trendik és persze „őszinték”. Kíváncsi lennék, hogy ezek közül az emberek közül hányan néztek bele abba, hogy milyen karikatúrákat csináltak. Ha pedig valaki látta ezeket a karikatúrákat, akkor ezt valóban valamiféle nyugati értéknek látta-e? Szólásszabadságnak? Komolyan? Számomra ez a legaljasabb, undorító „humor”. Én meggyőződéses ateista vagyok, de ezeket sértőnek találom. Általában azt, aki azon nevet, hogy valaki, aki tőle különbözik, milyen hülye, hogy hisz valamiben, azt én nem embernek nézem, hanem szarnak. Nem szükséges ehhez olyan mondvacsinált értéket társítani, mint a „szólásszabadság”. Szar ember és kész. Illetve csak szar.

Sose maradjon le a legizgalmasabb hírekről

Ha én holnap arról rajzolok egy karikatúrát, hogy a lelőtt karikatúristák bomló testét patkányok eszik, akkor ez is szólásszabadság? Gondolom te úgy gondolod, hogy nem. Ez csak kegyeletsértés. Szóval, hol van az a vonal, amit szabad és hol van az, amit nem?

A szólásszabadság – csak egy ürügy arra, hogy bomlasztani lehessen azokat a szabályokat, amik meggátolták azt, hogy az ember megmutassa milyen állat is valójában. Divatos ilyen embernek lenni. Azonnal kiabálnak, ha valaki valamiben meg akarja kötni a kezüket, mert hiszen a másik ember nem lehet tőle fontosabb és nem szabhat neki határokat, hiszen mindenki egyenlő. Mindenkinek a saját joga a fontos, hogy mindig elmondhassák amit gondolnak, függetlenül attól, hogy ez káros vagy sem. Ehhez csak gratulálni tudok. Ha mindenki azt fogja mondani, amit gondol, akkor holnap el is kezdődhetne a Harmadik Világháború. És győzni senki sem fog.

De szerencsére, a „szólásszabadság” csak egy illúzió, egy homályos érték, ami soha sem válik valósággá. Egyes emberek tényleg büszkék arra, hogy kontrollálatlanul elmondhatnak valamit, amit akarnak? Ész nélkül? Remélem, hogy csak az őrültek. Meg kellene tanulni hallgatni, azért mert az nehezebb. Ha annyira fontos valakinek a szólásszabadság, akkor be kellene bizonyítania a létezését. Mondja meg a barátnőjének, hogy egy nagy orrú dagadt disznó, mondja meg a főnökének, hogy az egy papucs férj, undorító barát és egy sikertelen, frusztrált, hatalmaskodó senki. Mondja meg mindenkinek, amit gondol, hát hiszen joga van hozzá. Lehetséges ez? Nem. Sosem értettem, hogy miért használnak az emberek sértéseket. Ha valakit meg akarsz bántani, akkor untig elég őszintén elmondanod azt, amit gondolsz róla. Komolyan. Próbáljátok ki egy napra, hogy minden emberrel mindig mindent őszintén közöltök. Csak egyetlen napig. Tudjátok mi lesz? Egyedül fogtok maradni. Senki nem akarja tudni, hogy mit gondolnak róla mások, ezért csak mosolyognak egymásra, képmutatóként viselkednek, mindig azt mondják, amit a másik hallani akar, de a legrosszabb esetben is hallgatnak. Tehát nincs szólásszabadság. Mindig mindenhol vannak bizonyos korlátok és keretek, a családban, a munkahelyen, a politikában és a médiában is. Mert önveszélyes őszintének lenni. Itt van az én srácom, aki aspergeresként eleve máshogy van bekötve és a munkája során úgy viselkedik, ahogy kell, aztán amikor stand upolni készül vagy csak őszintén beszélget valakivel, akkor egy pszichopata állatnak gondolják, mert kíméletlen és nyílt. Már volt olyan is, hogy meg akarták verni egy fellépése után. Ez a csodás nyugati társadalom. Magukon nevetni nem megy. Akkor nem vicces, ha a sajátjaidat lövik halomra. Vagy csak bántják.

Még saját maguknak is hazudnak az emberek. És a legfontosabb, hogy az embernek kell egy belső keret, a belső morális keret. És mivel nekem van, ezért én Nem vagyok Charlie.

NO COMMENTS