Ánya blogja: Karakán medve a Volánbuszon

Ánya blogja: Karakán medve a Volánbuszon

989
0
SHARE

Jó rég nem írtam Magyarországról – nem volt rá időm, de most már akad. Annyira rég, hogy közben megújult és megszépült a POSZTINFO.hu is. Ráadásul, nagyon hiányoztak az olyan kommentek, hogy: „Ánya, takarodj vissza Oroszországba!”, „Te nem vagy toleráns!”, stb.

Moszkvában az utcán állva ezt látod: Porsche Cayenne, BMW, Porsche Cayenne, BMW, Audi, Mercedes, BMW, Porsche Cayenne, nahát, egy Kia.
Budapesten az utcán állva pedig ezt látod: Suzuki, Opel, Skoda, Suzuki, Opel, nahát, egy BMW.

Sose maradjon le a legizgalmasabb hírekről

Van egy mondás nálunk, miszerint: „Az autó nem fényűzés, hanem közlekedési eszköz.” Ez a mondás speciel pont Moszkvára nem igaz. Itt meg működik. És ez jó dolog. Van olyan ismerősöm, aki vett magának egy Porsche Cayenne-t (néhány éve ez volt a legtöbb példányban eladott autó Moszkvában), de annyira sokba került a fenntartása, hogy igazából nem is jártak vele sehová és semmi újat nem tudtak maguknak megengedni. Régi ruhákban jártak és tésztát ettek, viszont Porschéval jártak. Hülyeség, ugye? És ha valaki mégis egy rozzant öreg tragacsot vesz magának, akkor hogy letakarítsa magáról a szégyent, ráragasztja azt a régi viccet, hogy: „De legalább nem hitelből van.” Esetleg azt, hogy: „De legalább nem gyalog járok.” Magyarországon az autók 90%-a szakadt vagy szegényes, de én ebben semmi szégyellnivalót nem látok. Amióta itt élek én is úgy látom, hogy a magyaroknak van igaza, az autó elsősorban helyváltoztatásra való. Persze, szükséges valamennyi komfort, legyen fűtés, elég ülőhely, csomagtér, stb-stb-stb. De ha valaki csak egy Suzukit tud biztonságosan fenntartani, akkor legyen Suzuki.

A magyarok nem ismerik a dugókat, ami néha a Kerepesin vagy az M1-M7 bevezetőn van, az kezdőknek való. Amikor valaki nekem dugóra hivatkozva késik egy találkozóról, aztán magyarázza, hogy a forgalom miatt késett, akkor meg tudnám ölni. Hazudsz, szuka, csak későn indult el és abban bíztál, hogy időben ideérsz! Magyarországon komoly dugók nincsenek. Egyszer láttam ilyet, egy balesetnél, az M3-ason kifelé. Na, akkor volt 1 óra Gödöllő Budapesttől. Az elmúlt 4 évben ez az egy komoly eset volt. Az igazi dugó az, amikor a melletted álló autóban megszületik egy gyerek és te már az összes rádiós műsorvezető nevét megtanultad, az adásidejükkel együtt.

Amit Budapesten megtanultam és ez egy nagyon fontos lecke, az az, hogy: A bicikliknek nincs helye egy nagyvárosban. Nincs helye, bazdmeg! A parkban, a természetben, a falun igen. Budapesten nincs.

Ami a budapesti tömegközlekedést illeti, nagyon kényelmesnek találom, de mindig van néhány „de”:

1) Mi az az X a Deák Ferenc téren? Minden normális ember, ha egy megállón X-et lát, akkor arra gondol, hogy az a megálló zárva van. Nagyon kevesen találják ki, hogy az az X azt jelenti, hogy két metróvonal találkozik, tehát ott át lehet szállni!
2) Az, hogy nem lehet a sofőröktől jegyet venni, hihetetlen. Még mindig nagyon kevés az automata Budapesten, ami van, azt is kitömik a csövesek valamivel vagy össze vannak dzsuvázva, esetleg nem működnek. De ilyenkor valahogy mindig ott terem egy „segítőkész” ház nélküli, aki egy kicsit drágábban adná el neked egy a jegyet. Ez megengedhetetlen. Vagy elfogadod vagy jegy nélkül utazol. Amikor egyszer így jártam és felszálltam jegy nélkül a buszra, akkor az ellenőrnek annyit mondtam, hogy: „One ticket, please!” Ő rázta a kezét, hogy hagyjuk. És akkor most el lehet képzelni, hány turista nem vesz jegyet, mert nem tudja, hol kell. Illetve azt sem, hogy hogyan kell kezelni azokat a piros jegykezelőket, amiket fizikai erővel kell lehúzni. Ezt egy nagyvárosból érkező ember nem is érti, hogy működik. Nem viccelek.
3) Magyarország sosincs felkészülve az időjárásra. Emlékszem, hogy az előző évben „váratlanul” leesett a hó tél közepén és megállt a tömegközlekedés. A tél váratlanul havat hozott, bazdmeg! Milyen meglepő! És, természetesen, mindenkit váratlanul ért. Hó, télen. Ilyen van? Talán el kellene magyarázni a közlekedési és az útkarbantartó cégek dolgozóinak a négy évszak létét és azok velejáróit. Aztán pedig eszközöket adni a kezükbe, hogy tudjanak valamit csinálni.

Nagyon gyakran járok távolsági buszokkal. Másfél óra egy szűk ülőhelyen, minimális lábtérrel – ez valódi kínzás. Egy ilyen utazás után az ember segge olyan kocka lesz, mint Sponyabob nadrágja. És mindezt azért, mert mikor Kínában véget ért az Olimpia, nem tudták hova tenni a King Longjaikat. Megegyeztek a magyarokkal, akik éppen nem gyártanak Ikarust, hogy akkor ők majd megveszik távolsági buszoknak a városi közlekedésre való alacsony-padlós vackokat. Ezek a buszok arra valók, hogy a repülőtérről bevigyék az embert egy hotelig, vagy esetleg a repülőtől a repülőtér épületéig. Tán alkalmasak lennének 90 percnyi utazásra is? Abban az esetben igen, ha ki szeretnének szedni valamit az utasokból.

A legszomorúbbak azonban a távolsági járatok utasai. Ahogy felszállnak a buszra és egyből lecseszik maguk mellé a táskát, nehogy melléjük üljön valaki. Aztán felnéznek és dühös szemekkel minden helyet kereső emberre azt az üzenetet küldik telepátiával: „Ezen az ülésen a táskán utazik, köcsög! Húzz a faszba!” Ez konkrétan émelyítően néz ki. Nálunk alapból felpattant mindenki, ha egy nő száll fel a járatra, egy idős ember vagy egy veterán. Nem is lehetne másképp, hiszen ha egy fiatal ezt nem teszi meg, akkor majd valaki kirángatja a helyéről. Itt viszont egy csomóan, akiknek egyébként még lenne helyük, szégyenlősen nem mernek leülni. És azok pedig, akik mégis meg merik kockáztatni a letelepedést a „táska helyére”, egy egyetemes gonosz „perszét” kapnak. Amikor megláttam, hogy egy 50 körüli nő állva utazott, hihetetlen volt, hogy azért teszi ezt, mert fél elvenni egy táska helyét. Én meg fogtam, elvettem az egyik táskát és mutattam, hogy ott a hely. Annak a lánynak a tekintete, akinek a táskáját felé löktem, olyan volt, hogy nem is igazán titkolta, miként törte be a fejében az orromat. Az idős nő nagyon meglepődött, majd zavarodottságában előre indult és a sofőr mellett állt a leszállásig. Többet ilyen helyzetbe én nem kerülök. Két csoportra oszthatók: Vannak a gyávák, akik még csak nem is tudják, hogy lenne helyük a buszon és vannak az arrogánsak, akik élvezik a két szabad helyet. Számomra mind a két típus émelygő érzést okoz.

NO COMMENTS