Ánya blogja: Mit csinálj, ha seggfej vagy?

Ánya blogja: Mit csinálj, ha seggfej vagy?

1712
0
SHARE

Amikor Magyarországra érkeztem és ismerkedni kezdtem az országgal, lényegesen rosszabb volt a véleményem az átlag magyar emberről, mint jelenleg. Akkor volt egy olyan érzésem, hogy a létező összes rossz emberi tulajdonság felé létezik hajlandóság a magyarokban. Hogy miért? Azért, mert a magyarok ezt mondták saját magukról.

Azokat, akik valami nem normálisat csináltak vagy maguk nem normálisak, azokat én a továbbiakban seggfejnek fogom hívni.

Sose maradjon le a legizgalmasabb hírekről

Így, minden egyes alkalommal, amikor találkoztam egy seggfejjel és elkezdett érdekeli, hogy miért az, akkor azt válaszolta mind, hogy azért, mert itt mindenki seggfej. Ez egy afféle mentség volt, amit én sosem értettem meg. Vagyis amikor valaki megemlíti, hogy te seggfej vagy, akkor erre te azt mondod, hogy nem csak te vagy seggfej, hanem mindenki és így már te nem is vagy seggfej, hanem a normalitáshoz igazodsz. Elképesztő mentség.

Ilyen emberrel találkoztam én már itt, millióval. Vendégségben rizst ettem, ami leginkább egy pástétomra hasonlított állagában, a háziasszony erre mentségként azt mondta, hogy minden magyar háztartásban ezt így csinálják. Ha elkésel valahonnét 40 percet, akkor minden magyar elkésik. Ha ribanc vagy, akkor mindenki ribanc. Ha beszari vagy, akkor mindenki beszari. Ha kipofázol egy titkot másnak, akkor mindenki kipofázza errefelé, ha pedig elárultál valakit, akkor itt mindenki áruló. Mintha ez a seggfejek országa lenne. De most már én, természetesen megértettem, hogy ezek az önálló entitású seggfejek, semmilyen kapcsolatba nem hozhatók a többséggel. Csak lényegesebben könnyebb azt mondani, hogy mindenki ilyen, mint beismerni, hogy a seggfej egyedül te vagy.

Utolsó példaként elmesélem, hogy a fiúmnak van egy ismerőse, aki mindig egyet csörget, majd kinyomja. Vissza kell hívni. Oroszországban ezt úgy hívják, hogy tarifa-patkány és ezt csak és kizárólag családtagok vagy kritikus helyzetben lévők csinálhatják. Ha valaki valamit el akar mondani a másik pénzére, akkor az a minimum, hogy a másik annyit kérdez: És ezt mégis hogy képzelted, bazdmeg? Ezért amikor a srácomnak feltettem azt a kérdést, hogy ez mégis hogyan fordulhat elő, szégyellni kezdte az ismerősét, majd idegesen elmagyarázta, hogy Magyarországon ezt gyakran így csinálják, noha pontosan tudja, hogy tudom, hogy a többség nem így csinálja. Ha három évvel ezelőtt mondta volna ezt nekem, akkor Moszkvában minden ismerősömnek elmondtam volna, ha szóba kerül, hogy Magyarországon mindenki tarifa-patkány, mert elhittem volna. És aztán még elmondhattam volna ezt vagy azt, vagy amazt, amit hallottam és kész, így kialakult volna a magyarok sztereotípiája.

De ez nem csak Magyarországra igaz. A többségre utalgatni lehet bármilyen helyzetben. És ez engem irritál. Irritál, amikor egy hülye picsa azt mondja, hogy: “Na, én is nő vagyok és mind ilyenek vagyunk”, amikor egy ribanc azt mondja, hogy “minden férfi ugyanolyan”, vagy amikor egy rossz énekes arra hivatkozik, hogy néha minden énekes alá megy a dallamnak, esetleg egy anyuka arra fogja a neveletlen kölkét mások előtt, hogy minden gyerek eleven. Rettentően irritál, amikor az orvosok egymást kutyázzák, mintha mind ugyanolyok lennének. Engem nemrég segített meg egy nehéz pillanatban egy itteni orvos és olyan, akit én csodálatosnak találtam. Ezért még akkor is, ha ő csak egyetlen jó volt a tízből, nem mindegyik orvos rossz, csak kilenc. Ez sok, de nem mindegyikre vonatkozik.

Nem általánosítani – ez egy nagyszerű dolog, csak az emberek valamiért elfeledkeznek róla. Elfelejtik, amikor ki kell magyarázniuk magukat. Szóval, ha seggfejek vagytok, akkor attól még seggfejek maradtok, még akkor is, ha mindenki más is az.

P.S.: Ja és igen, jöjjenek el a találkozónkra: https://www.facebook.com/events/508850699286123/

NO COMMENTS