Lina Krasznjanszkaja, a projekt vezetője elmondta, hogy idén 30 ezer kép érkezett a megmérettetésre. A legjobbakat díjjal jutalmazták és megtekinthetőek Február 10-Március 11 között a Vinzavod kortárs művészeti központban. http://thebestofrussia.ru/

Vagyim Trunov

 Anna Logunova

Vlagyimir Szilamednisz

 Vlagyimir Szemenov

Eutanáziára a megkérdezettek 55%-a mondana igent, de csak akkor, ha súlyos, illetve gyógyíthatatlan betegségről van szó.

Teresenko azt is elmondta, hogy Jankovics Marcell filmje a program legnagyobb attrakciója. Különleges, fauszti történetnek nevezte, amelyet nem csak Oroszországban, de az egész világon most mutatnak be először.

A regionális fejlesztési tárca vezetői, illetve az épületet 2008-ban közvetítőn keresztül megvásárló Viktor Vekszelberg-féle cég, a Renova közötti ügyletet vizsgálva a belügyi tárca korrupcióellenes főigazgatósága bűncselekményre utaló jeleket talált – írja Dmitrij Dmitrijenko, a befolyásos orosz üzleti-politikai lap cikkírója. Beszámolóját kedd este közölte az újság online változata.

A belügyi vizsgálat állásáról Szergej Petrov parlamenti képviselő érdeklődött, a válasz másolatát pedig Alekszej Navalnij, a korrupciós ügyek feltárásáról híres ügyvéd, ellenzéki blogger közölte internetes blogján. Eszerint a belügyminisztérium 2011 decemberében továbbította vizsgálati anyagát az orosz főügyészségnek. Petrov tavaly nyáron a főügyészséghez fordult panaszával. Ott úgy találták, hogy a költségvetésnek nagyon sokba került a vétel, a vevő érdekei tehát sérültek, ezért utasítást adtak a belügyminisztériumnak, hogy folytasson le vizsgálatot az ügyben, amely most a moszkvai nyomozóhivatalnál van.

A Renovánál elmondták, hogy a vizsgálat során semmilyen követelést nem támasztottak velük szemben. Meg vannak győződve arról, hogy az adásvétel teljesen törvényes volt. A cikkíró emlékeztet rá, hogy 2008-ban a Renova közvetítő szerepet vállalt a Moszkva központjában, a Krasznaja Presznya 3. szám alatt álló épület továbbadásában.

Az orosz regionális fejlesztési minisztérium a 2008. december 10-én és 2009. június 10-én keltezett állami szerződések alapján szerezte meg az épületet 3,5 milliárd rubelért a Renova egy moszkvai cégétől. Utóbbi az azóta megszüntetett Diamond Air luxemburgi céggel kötött ügynöki szerződés alapján közreműködött az adásvételben. A magyar állam 2008-ban a Diamond Air cégnek 21,3 millió dollárért (mintegy 575 millió rubel) adta el a volt kereskedelmi képviseletet.

Alekszej Moszkov, a Renova igazgatótanácsi elnöke a Vedomosztyihoz eljuttatott levelében azt írta, hogy a házat 2005-ben egy üzletközpont felépítésének reményében vették meg, de 2008 végén az orosz kormány kérésére eladták a regionális fejlesztési minisztériumnak. A Renova így “részleges haszonra tett szert (…), amely nem összehasonlítható azzal a profittal, amelyre az üzletközpont megépítése esetén számítottak” – írta.

Forrás: MTI

A határozattervezet értelmében a minimális nagykereskedelmi ár 88,5 hrivnyáról 111,9 hrivnyára drágulna literenként, a kiskereskedelmi ár pedig 130,5 hrivnyáról 165 hrivnyára drágulna a 100%-os szesztartalmú italok esetében.

Amennyiben elfogadják a dokumentumot, úgy egy fél liter vodka kiskereskedelmi ára 6,9 hrivnyával drágulhat, így eléri majd a 33 hrivnyát – írja a Tsn.ua internetes hírportál.

A törvénytervezet magyarázó részében megjegyzik, hogy a termelési költségek növekedése idézte elő a drágulást. A törvénytervezetet február 22-én terjesztik megvitatásra a Miniszteri Kabinet elé.

Forrás: Kárpátinfo

A vendégek Cristiano Ronaldo 28. percben szerzett góljával szereztek vezetést, majd a portugál légiós az utolsó negyedórában kétszer is növelhette volna a vendégek előnyét, ám nem tudott élni a lehetőségekkel. Már úgy tűnt, győzelemmel távoznak a spanyolok, ám Pontus Wernbloom pillanatokkal a lefújás előtt, a 93. percben egy kavarodás után betalált a hálóba, és egyenlített.

Az összecsapást mínusz négy fokos hidegben, műfüves pályán bonyolították le. A Real Madrid tétmérkőzésen eddig egy alkalommal tudott győzni az orosz fővárosban: 2003-ban a brazil Ronaldo góljával 1-0-ra nyert a Lokomotív Moszkva ellen.

Bajnokok Ligája, nyolcaddöntő, 1. mérkőzés:

CSZKA Moszkva (orosz)-Real Madrid (spanyol) 1-1 (0-1)
gól: Wernbloom (93.), illetve Ronaldo (28.)

Az elnök Szuhumiba tartott, a munkahelyére, amikor megtámadták az őt szállító gépkocsikonvojt a fővárostól északra fekvő Gudauta közelében. A támadók automata fegyverekből nyitottak tüzet, és aknavetőkből is lőtték az autóoszlopot, előzőleg pedig több pokolgépet robbantottak fel az út mentén. Egy gépkocsi teljesen kiégett, a halálos áldozatokon túl, további három testőr is megsebesült.

Katasztrófaként élik meg a vállalkozók és a lakosok is a drágulás hírét, az egyik ukrán internetes portál híre alatti kommentekben az „elviselhetetlen” jelző épp úgy megtalálható, mint a „Na, kell nekünk még közeledni a nyugathoz?” kérdés is.

Legújabb akciójukra Oroszország legjelentősebb templomában, a Megváltó Krisztus-székesegyház főoltára előtt kerítettek sort ma reggel. Biztonságaik állították le őket néhány perccel azután, hogy énekelni kezdték a nyomdafestéket nem tűrő szöveget. Az eset erősen megrendítette a híveket.

Viktor Pelevin: S.N.U.F.F. című műve tavaly december elején jelent meg 150 ezer példányban. A könyv egy utópisztikus történetet mesél el nagy figyelmet fordítva a női szív mélyen rejtező titkokra.

(Pavel Arszenyev)

(“Youtube-újságírók”)

 (Kátya Kazbek)

A nyugati gondolkodásmód

A minap magyar blogger-kolleginám írt erről, de elég olvasni az Indexet, vagy az [origo]-t, nézni a nagy amerikai vagy brit „megfejtőket” a különböző hírműsorokban és máris lehet nevetni azon, ahogy David Attenborougként magyaráznak a természet csodájáról, az orosz emberről. Aki még a 19. század közepén is kvázi rabszolga volt vagy rabszolgát tartott, aki az ötvenes években megette a fogkrémet, mert nem tudta mi az és aki vattát használt intim-betét helyett. Ezek után nyilvánvaló, hogy mi a természeti kincseink nélkül Európa és Ázsia Afrikájaként élnénk és kőbunkóval vernénk agyon azt, aki a területünkre téved. És persze lelopnánk az óráját és elcserélnénk vodkára.

Állítólag az egy fejlődési folyamat, mire az ember eljut a „valódi demokráciáig”, ahol többféle választási lehetőség közül bök valakire. Ahol civilszervezetek és egyéb nem politikusi csoportosulások hallatják a hangjukat, ha valami nekik nem tetszik. Ja és igen, ahol a piac, meg az emberi jogok döntenek, hiszen e kettő mindenekfelett áll. Akár a józanész felett is.

Mi – bár nagy a kísértés – nem nézzük különös létformának a nyugatiakat. Nem gondoljuk azt, hogy roppant szűklátókörűek és voltaképpen némileg antiszociálisak azért, mert az egyént helyezik a társadalom elé. Elfogadjuk és nem akarjuk megváltoztatni őket, tehát hatni sem rájuk. És nem adunk ki különféle közleményeket arról, hogy ejj, milyen primitívek is ezek a nyugatiak, hogy már megint a FED, meg az ilyen olyan milliárdos család dönt egy gombostűnyi ország sorsáról, ahol állítólag demokrácia (értsd: népakarat) van. Vagy ha nincs, akkor majd az amerikai hadsereg csinál. Hiszen a népakarat az már csak ilyen dolog. Be kell menni oda és el kell nekik mondani, hogy váltsák le a vezetőt. Mert ők maguktól nem tennék. Csak hát enélkül meg marha nehéz üzletelni. Ha egyszer nem akarnak maguktól.

Vlagyimir Putyint azért választják meg az oroszok idén is, mert alkalmas arra, amit csinál. Nem azért, mert pénzt szerez a kampányára az Egyesült Államokból vagy máshonnan, de nem is azért, mert aki neki ellent mond, az másnap a halakkal alszik. Hanem azért, mert képes a világ legnagyobb országát átlátni, a megfelelő helyre a megfelelő bizalmasait ültetni és rajtuk keresztül fejlődési pályán tartani az országot. Magyarország mit nem adna egy saját Vlagyimir Putyinért! Egy emberért, aki elég intelligens ahhoz, hogy bármilyen eszközzel megakadályozzon valamit, amit ő nem akar. Bármit elintézzen, ami szerinte a saját és országa érdekét veszélyezteti. Aki tiszteletet vív ki még a gyűlölőiből is. Valószínűleg a tisztelet kultúrája az, ami a legjobban hiányzik a nyugatnak.

Európai értékek vs Orosz értékek

A verseny a minden. Meg az esélyegyenlőség. Meg a jogok. Meg hogy bárkiből lehessen bármi. Akkor is, ha alkalmatlan rá. Nem baj ha vesztes vagy, nem baj ha hülye vagy, nem baj ha csonka valamid, nem baj olyan családban nőttél fel, ahol a minimális dolgokat nem tanították meg neked, de neked legyen jogod lediplomázni! Legyen jogod és lehetőséged bármire! Milyen szép gondolat, ugye? Csak hazugság és kész életveszély a többség szempontjából. A legnagyobb különbség a „nyugat” és Oroszország között az, hogy az egyén érdeke nem hogy nem előbb van, hanem hátrébb a többség érdekével szemben. Senkit nem érdekel, hogy neked milyen jogaid vannak, ha valamiért a többség útjában állsz. Abban a pillanatban, hogy te bármiben is ártani akarsz a közösségnek és a közösség úgy ítéli meg, hogy veszélyes vagy rájuk, bármilyen eszközzel félreállítanak. Ha kell, lerúgnak a mozgólépcső bal oldaláról, akkor is ha 400 métert zuhansz és meghalsz. Jó eséllyel senki nem kap majd letöltendőt. Ha az utcán félholtra vernek, mert megtámadtál valakit egy késsel, neki adnak igazat és akkor sem ültetik le, ha később belehalsz. Ha egy baromi kiszáll a kocsijából és megtámad egy öreget, mert nem engedte be és egy harmadik fél kiszáll a baseball-ütőjével igazságot tenni, nem keresik meg a rendőrök. Mert a közösség szempontjából helyesen cselekedett. Nem számít a jogrend, nem számít a büntetőtörvénykönyv, semmi sem számít, csak az, hogy veszélyes vagy a közösség számára. Ha szerencséd van csak félreállítanak, vagy kivetnek maguk közül. Ha nincs, belehalsz.

Most vizsgáljuk meg mindezt a társadalom szemszögéből: Melyik a jobb? Azzal ámítani a többséget, hogy bármit elérhet és minden rossz cselekedete után adott az esély arra, hogy akár a büntetést is elkerülje (ártatlanság vélelme, „jogbiztonság”, rendőri túlkapások elkerülése, stb), vagy a közösség érdekeit (bármi áron megállítani) szem ellőtt tartani? Na persze ezt sokkal nehezebb elmagyarázni egy droid-seregnek, mint amilyen a világ „szabadabb” felén él. Oroszországban és a volt szovjet utódállamok jó részében, akárhová születsz, kitartó munkával a közösség felemelhet. Az uram-bátyám rendszer, a hihetetlen erős közösségi összetartás egyben segít, másrészt szelektál: Ha tehetséges énekes lehetnél, akár Vlagyivosztokból is felkerülhetsz Moszkvába, mert az ismerősök, tanárok és helyi vállalkozók segíteni fognak. Mert a közösség érdeke, hogy te is előbbre juss. De ha nem vagy elég jó, lehet akármilyen jó kapcsolati hálód, valaki előbb-utóbb megállít. Ez Magyarországon nincs így. Ezek olyan dolgok, amik a nevelésből és a szocializációból fakadnak.

A korrupció megítélése

Oroszországban lehetsz akármekkora közpénz-tolvaj, senki a füle botját se mozdítja. Azért nem, mert nem hazudnak az emberek saját maguknak. Szinte kivétel nélkül azt mondják az oroszok a felmérésekben, hogy amennyiben pozícióba kerülnének, ők is ugyanígy tennének. Mert így helyes. A családjuk, szeretteik életét megkönnyíteni, álmaikat valóra váltani. De nem a sajátjukét. Nem(csak) maguknak vesznek Audi-terepjárót, nem a saját vágyaikat valósítják meg, hanem a közösségükét. És ami még fontosabb: Úgy lopnak, hogy közben dolgoznak is. Magyarországon azt hiszem 20-30 éve „épül” az új metróvonal. Mert mindig mindenki egy kicsit lopni akar belőle. Mai napig nem tudnak megegyezni azon, hogy milyen beléptető rendszer legyen, ki fesse ki az állomást és kinek a haverja cégén keresztül szerezzék be a cserelámpákat a raktárakba. Na meg ki fogja a hirdetési felületeket intézni a megállókba. Valahányszor klientúra-csere jön, a haveri kör is cserélődik. Oroszországban nincs klientúra-csere. Egymásra épülő rendszerek vannak, Jelcin embere volt Putyin, Putyin pedig a saját bizalmasait ültette pozícióba. Ha valaki nagyon messzire rúgta el a pöttyöst (a volt moszkvai polgármester és kedves felesége), akkor őt is jó messzire rúgták el, a nép pedig helyeselt. Senki nem kommunistázik, elmúlt nyolc évezik, de még csak nem is kíván „valódi rendszerváltást”. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Az életünk ugyanis elsődlegesen nem a politikusoktól és rendszerektől függ, hanem attól, hogy az adott ember hogy használja ki az adott lehetőségeit. Ezt az oroszok általában nagyon jól tudják.

A kommunizmus és más „rendszerek” megítélése

Épp ezért nincs felelősségre vonási inger, vagy komoly elmélkedés az előző rendszer(ek)ről sem. A Szovjetunióban mindenki kommunista volt. Aki nem, azt elvitték. Ahogyan Magyarországon is így volt ez. Aki azt állította, hogy nem kommunista, az már másnap egy teherautó platóján volt. Egy rendszerváltás után úgy előbújni, hogy ők igazi demokraták és soha sem voltak kommunisták, legalábbis vicces. Egy adott országnak egy elitje van. Ez pedig rendszertől független. A legokosabbak, legdörzsöltebbek az adott terület – így politika, média, művészet – krémjét alkotják, akik automatikusan átkerülnek a következőbe is. Ugyanis likvidálni lehet a teljes elitet, de akkor ki fogja az országot irányítani? Kinek van meg a tapasztalata, tudása és elég esze ahhoz, hogyan kell egy országot működtetni? A Szovjetunió az orosz néplélek egyik legszebb pontja, minden bűnével együtt. Minden orosz – így én is – akkor leszünk elégedettek, ha ilyen vagy más államformában is, de újra partiban leszünk az USA-val és Kínával. Erre vágyik a szaratovi pék, a jelenleg ukrajnai Krímben élő orosz idegenvezető és a moszkvai színész is.

Összegzés

Roppant nevetséges az, amikor magyarokat vagy más kisebb országok szülötteit hallom elmélkedni oroszokról, amerikaiakról vagy kínaiakról. Mi egy világbirodalomba születtünk bele. Ezt megérteni csak akkor tudnátok, ha ti is eszerint gondolkoznátok. Míg az amerikaiak az egyénben hisznek, mi a közösségben. Nincs morális mazochizmusunk, nincsenek illúzióink. Van néhány ezer hülyénk, aki nyugaton élt vagy valahogy félreszocializálódott és olyan Oroszországban szeretne élni, ami „európai” és úgy él meg működik, ahogy az a világnak nyugati felén tetszik. Felesleges, időpazarló kompromisszumokkal, teljesítményt gátló egyénközpontúsággal és valamiféle „biztonság” illúziójával. De a többség (köztük olyanok is, akik nem tartoznak Putyin többségéhez) nem akar így élni. Mi, ha valahová bemegyünk, előbb-utóbb elérjük, amit akarunk. Ha szép szóval – úgy, ha erővel – hát úgy. Ezért nekünk nincs szükségünk kompromisszumokra. Ezért minket nagyon is lehet utálni. De arról álmodozni, hogy a medve szelíd yellowstonei  piknik-kosártolvajjá változik, nagyon gyermeteg dolog.

Tánya

Tánya vagyok egy 21 éves, Magyarországon élő ukrajnai orosz lány. Ha tetszett az írásom és szeretnél vissza-vissza térni, lájkold a POSZTINFO.hu-t a Facebookon és azonnal látni fogod, ha posztoltam valamit. : ) Ott, a linkelt bejegyzéseim alá várom a kommenteket és véleményeket, igyekszem is majd rájuk válaszolni. : )

Emlékeztek, amikor a Tizedes meg a többiekben megoperálják a szovjet katonát? Arra a részre gondolok, amikor Molnár tizedes babrálni kezd a késsel, Grísa fogát összeszorítva tűri, Szíjjártó szökevény pedig megszólal: „Hogy bírják ezek a fájdalmat.” Daniel Rancour-Laferriere, amerikai kutató, irodalomtörténeti, pszichológiai írásaiban Oroszország rab lelkületéről, morális mazochizmusáról és szenvedés kultuszáról ír.

Ezzel az oroszokkal kapcsolatos „szenvedés a vérükben van” felfogással nagyon nem tudok egyetérteni. A nemzet karakterisztikus beskatulyázásokkal az a baj, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a történelmi tapasztalatot. Adott esetben nem veszik figyelembe a hosszú, évszázados antidemokratikus rendszerek okozta beidegződéseket. Oroszországban csak 1861-ben szabadították fel a jobbágyokat. A feudalizmus teljes megszűnését és egy demokratikusabb rendszer kiépülését 1917 egyértelműen megakasztotta. Húsz éve zajlott le a rendszerváltás. Ez a pár évtized nagyon kevés bármely társadalom elfojtásainak feloldására.

Válság van. És ahol válság van, ott válság van az apai tanácsban, az anya mosolyában, az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, a táguló szembogárban. Oroszország már régen túlvan a peresztrojka eufóriáján és ha visszatekint: mit is kezdtem a hőn áhított ajándékkal? A válasz: Nem sokat. Figyelve az utóbbi tíz év eseményeit az embernek olyan érzése lehet, hogy Oroszország inkább visszafelé csúszik a régi rendbe, ahelyett hogy valami újat hozna létre. Most még nincs új rendszer, a régi van és az űr. Még csak körvonalazódni kezd, mi lesz az űr helyén.

A válságot tudni kell használni. Elnézve, mi is történik december óta, úgy tűnik, mintha az oroszok ezt most elkezdték volna. Az elmúlt két és fél hónapban országszerte tüntetések zajlanak de nemcsak felvonulnak, feminista lánybanda énekel, művészek kiállítást rendeznek, internetes közösségek alakulnak. A medve mocorog. Igen, tudom, de ott van a másik oldal is: a Putyin pártiak, a 15%-ot kitevő kommunisták, az önérdekvédő bürokraták, a tespedő lomhák.

Azt is tudom, hogy tavasszal Putyint még újraválasztják. De talán valami mégis elkezdődik, talán a felelősségvállalás és a politikai emancipáció lassú, keserves folyamatának vagyunk szemtanúi. Február 4-én Moszkvában Ljudmila Ulickaja azt mondta, hogy a tüntetőkben az új politikai éra képviselőit látja. Talán, igaza van.

Maga a per rendkívüli titoktartás mellett zajlott, miután alapjaiban ássa alá a jogászok megítélését, sőt az ítélet következtében több száz olyan perben lehetséges perújrafelvétel, ahol Oresnyikov védte valamely felet.

Az elítélt a 90-es évek végén kezdte ügyvédi tevékenységét, és a belügyi, rendvédelmi, titkosszolgálati területen dolgozók védelmére szakosodott. Ennek köszönhetően éveken át vezetett egy népszerű, jogi eseteket elemző műsort a közszolgálati televíziós csatornán.

Praxisa töretlenül virágzott mindaddig, míg együk ügyfele fel nem jelentette őt, amiért hiába fizetett az ügyvédnek 20 millió rubel (közel 150 millió forint) kenőpénzt, mégis büntetőeljárás indult ellene egy banki csőd miatt. Az ekkor indított nyomozás során derült ki, hogy nincs is jogi végzettsége, a praxiskezdéshez szükséges kamarai tagságot pedig egy hamis diploma bemutatásával intézte.

A jelenleg börtönbüntetését töltő volt ukrán miniszterelnök hívei elmondták, hogy egyre többen, egyre kreatívabb ötletekkel fejezik ki támogatásukat Julia Timosenko iránt.

A Putyin ellenes autósok vasárnap koradélután lepték el Moszkva utcáit. A szervezők szerint 2000, hivatalos, városi adatok szerint 100-150 autó volt a megmozduláson, amelyen a fehérszalagos kocsikon kívül gyalogosok is részt vettek.

A fővároson kívül más orosz városokban is rendeztek demonstrációkat, például: Szentpéterváron, Szamarában, Nyizsnyij Novgorodban, Novoszibirszkben. Néhány külföldi városban is megmozdultak az oroszországi választási csalások ellen, úgymint: Londonban, Párizsban, Berlinben, Jeruzsálemben, New Yorkban.

(Moszkva: Február 18.)

(Moszkva: Február. 18.)

(Moszkva: Február. 19.)

(Moszkva: Február. 19.)

Egyelőre a vallásnak szentelt tantárgyat a diákok a tanév egynegyedében tanulják majd, de az orosz ortodox egyház ennek egy évre szóló kiterjesztését kérte. A vallásoktatást a moszkvai pátriárka akaratának és a Kreml beleegyezésének köszönhetően 2010-től 19 orosz tartományban bevezették, amely most kiterjed az egész ország területére.

A döntés erős kritikát váltott ki Oroszországban, amely 70 éven át ateista állam volt és, ahol számos etnikum és vallás él együtt. Az oktatási miniszter szerint sajnos nincs elegendő képzett tanár a feladatra, ezért Putyin miniszterelnök elrendelte a pedagógusok felkészítését szolgáló kurzusokat, továbbá azt, hogy a szülőknek március hónapban dönteniük kell, melyik tanórát választják gyermeküknek. A moszkvai pátriárka és a muzulmánok is nagy örömmel vették a határozatot. Albir Krganov mufti, a csuvasföldi muzulmán közösség spirituális bizottságának elnöke szerint mind a gyermekek, mind pedig a szülők örülnek a vallásoktatás bevezetésének, és úgy gondolják, hogy ezáltal mindannyian sok új ismeretre tehetnek majd szert.