A Világörökség listájára 2005-ben egy olyan tudománytechnikai helyszín került fel, melynek felvételét tíz ország (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Litvánia, Lettország, Belarusz, Moldova és Ukrajna) együtt kérte.

A Világörökség listáján általában szereplő helyszínekhez képest a Struve földmérő vonal különleges. A vonal láthatatlanul köt egymáshoz tíz országot. A védelmet minimális esetben néhány négyzetméternyi terület védelme jelenti, így a műszaki és jogi kérdések könnyen kezelhetők. A védelem alá helyezés anyagi vonzata szintén csekély, mivel a mérőpontok általában elhagyatott, magasan fekvő területen találhatók.

A földmérővonal születésekor még csak két országon ? Oroszországon és Svédországon ? keresztül haladt át, ma ugyanezen a területen az említett tíz ország található. Ezek az országok 1993 óta közösen dolgoznak a földmérő vonal védelmén és a mérőpontok rendbehozatalán. A Struve-féle földmérő vonal az első ilyen sok országot érintő világörökség.

A földmérő vonal keletkezése

A védett földmérő vonal az 1800-as években készült Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász kezdeményezésének eredményeként.

A Földről már az 1500-as években bebizonyosodott, hogy gömbalakú. Isaac Newton az 1600-as években utalt rá, hogy ez a gömb a ?sarkoknál? kissé lapos. A következő évszázadban Lappföldre és Peruba küldött kutatócsoportok bebizonyították e teória helyességét. Struve elhatározta, hogy háromszögelési technikával pontosan meghatározza a Föld nagyságát és formáját ? mennyire is horpadt a Földgömb?

A mérési munkálatokat 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később, 1855-ben fejezték be. A földmérő vonal a Fekete-tengertől a Jeges-tengerig terjed, 2820 km-en keresztül tíz oszágon át ível, 258 háromszögből és 265 pontból áll.

A pontok közül a 34 legjobb állapotút, valamint a kultúrtörténeti szempontból legértékesebbeket választották ki védelem alá helyezendőnek. A vonal legészakibb pontja Norvégiában, Hammerfest közelében van, a legdélibb pedig Ukrajnában a Fekete-tenger partján található.

Struve és csapata mérési technikaként háromszögelést és csillagászati helymeghatározást használt. A mérések kimutatták, hogy 1 meridiánfokhoz tartozó ív hosszúsága a Fekete-tengernél kb. 400 méterrel rövidebb, mint a Jeges-tengernél.

A Struve-vonal mérési eredményei meglepően pontosak még mai szemmel nézve is. Az alapos, jó minőségű eredményeket több tudományos munkához is felhasználták, a későbbiekben pedig példaként szolgált a háromszögeléstechnikában. Az érintett országokban jó alapot szolgáltatott az ezt követő térképészeti felmérésekhez. Finnországban az északi és déli háromszögelővonalakat a Struve-féle földmérő vonal kötötte össze egészen az 1960-as évekig.

Az egész munkafolyamatról kivételes pontosságú leírás készült. Struve 1860-ban jelentette meg munkáját (Arc du méridien de 25° 20? entre le Danube et la Mer Glaciale mésure depuis 1816 jusqu?en 1855, 3 vol. and diagrams, St. Petersburg).

A mérőpontok

A mérési pontok általában a mérési munka során a sziklába vagy a kőbe fúrt lyukak. Habár minden pontot nem jelöltek meg fennmaradó módon, a hiányzó pontok visszakereshetők a koordináták segítségével.

A háromszögméréstől a műholdig

A műholdas földmérés előtt a méréseket mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A hálózatban szereplő háromszögek pontos oldalhosszainak meghatározásához még egy vagy több alapvonal nagyon pontos kimérésére is szükség volt. Az ehhez tartozó távolságméréseket Struve idejében mérőrudakkal, később, egészen az 1960-as évekig mérőszalagokkal végezték, amikor a távolságmérő műszerek használata került előtérbe.

Manapság a mérésekhez műholdas helymeghatározáson alapuló GPS-szerkezeteket használnak, melyek legjobb méréspontossága milliméteres nagyságrendű hibát hordoz legfeljebb. A Finnországban is használatos VRS-technológia (Virtual Reference Station) lehetővé teszi, hogy a mérésekhez csak egy mozgó szerkezet szükséges. VRS-rendszer saját virtuális mérőállomást bocsát a felhasználó rendelkezésére, melyben a mérőháló a GSM-hálózat közvetítésével megkapott állandó GPS-pontokból alakul.

MEGOSZTÁS:

CÍMKÉK: Belarusz, Észtország, Lettország, Litvánia, Moldova, Oroszország, Ukrajna