Tánya 12) Bebörtönözni a volt miniszterelnököt ősi ukrán szokás?

Tánya 12) Bebörtönözni a volt miniszterelnököt ősi ukrán szokás?

659
0
SHARE

Ukrajnában születtem, rokonaim, barátaim, volt szerelmeim élnek ott és én is rendszeresen hazajárok. Ezt az országot túlmisztifikálják: olykor a márványpadlós aranyozott mesés kelet, olykor maga Mordor sejlik fel egy nyugatabbra élő fejében. Amikor Ukrajna Lengyelországgal közösen megnyerte a foci EB rendezési jogát, azonnal kiabálni kezdték a tipikus nyugati nagydumások a szokásos hülyeségeiket. S minden egyes apró hibára kétszeresen-háromszorosan felhívták a figyelmet, úgy a nyugati médiumokban, mint a szóbeszédben.

Julija Timosenko sztorija lett végül az, amit sikerült annyira felfújni, hogy ezzel a neutrális emberek fejében is determinálják: a kelet ismét rossz, a nyugat pedig a fejlett jogállamiság és civilizáció csúcsa. Hiszen nyugati ?értékrend? szerint valakit azért börtönbe zárni és tán még meg is verni, mert ?útban van?, elítélendő. Ezúton is üdvözlöm a guantanamoi foglyok őreit, valamint az Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szomáliában, Vietnámban, Koreában szolgálatot teljesítő katonákat és persze a Japánban a Második Világháború idején két atombombát ledobó felsőbbrendűeket.

Sose maradjon le a legizgalmasabb hírekről

Hiszen a jog, az már csak ilyen kedves szolga. Úgy lehet alakítani vagy felfogni, ahogy éppen érdekeink kívánják. Ha valaki útban van, akkor csinálni kell olyan helyzetet, hogy el lehessen az útból távolítani. Kelet és nyugat közt csupán a módszerek mások: Míg nyugaton komoly munkát ölnek abba, hogy jogilag rendben legyen valakinek a félreállítása, addig keleten ilyesmivel nem bajlódunk, legyakjuk akit le kell és aztán megyünk inni. Ez a nyugati felfogás szerint barbár dolog, viszont mi tudjuk, hogy lényegesen őszintébb és hatékonyabb is.

Az ok

Timosenko útban van. Útban van azért, mert talán valamivel népszerűbb, mint Janukovics és útban van azért, mert meg akarja változtatni az ukrán mindennapokat. De hogy pontosan milyenre, már nem lehet tudni. Korábban, még a narancsos forradalom idején az volt a dolog lényege, hogy a kékek (Janukovics) és a narancsosok (akkor még Juscsenko és Timosenko egy oldalon álltak) másképp képzelik el a jövőt.

Anélkül, hogy baromi hosszan belemennék az Ukrajna társadalmát érintő alapvető kérdésekbe, megpróbálom röviden vázolni a dolog lényegét: Ukrajnában nem tudni ki kicsoda. Nem tudni kit nevezünk etnikailag és szociológiailag ukránnak és kit orosznak. Merthogy az ország közel fele orosznak vallja magát. Sokan közülük pedig hol orosznak, hol ukránnak ? attól függ, kivel beszél. Míg az ukránság valóban nemzetté vált és szép lassan újra feltámadó, önálló nyelvvel és kultúrával bír, az ország lakosainak egy igen jelentős része nem beszéli az ukránt és nincs is tisztában az ukránság miben létével. Sőt, nem is érdekli, hogy ez micsoda.

Míg Janukovics Oroszországhoz közeli Ukrajnát szeretne, addig ? legalábbis a narancsosok régen ezt akarták ? a másik oldal nyugati, NATO-tag, EU-tag Ukrajnát szeretne, ?távol? Oroszországtól. A szavazók egy igen jelentős hányada pedig aszerint dönt, hogy mi áll érdekében. Jól jönne ha könnyebben járhatnának az EU-ba (például dolgozni, vagy rokont látogatni), de ha ezért nehezíteni kellene az átjárást Oroszország és Ukrajna között, akkor szó sem lehet róla. Elvégre ott is élnek rokonok és ezer szállal kötődik mindenki Oroszországhoz is.

Ez a kétfelé szakítottság a mindennapokban is jelen van. Az orosz nyelvű műsorokat (amit értelemszerűen minden ukrán ért) ukrán nyelven feliratozzák. Pedig minden, amit Oroszországban műsorra tűznek, az Ukrajnában is képernyőre kerül. Vagy egyenesen a még szovjet-időkben kiépített láncon, vagy ukrán csatornák által sugározva. Az orosz tehetségkutató műsorokban rengeteg ukrán próbálkozó van, ahogyan Ukrajnában is orosz zene szól jobbára. Ukrán sportolók ezrei játszanak Oroszországban és fordítva. Ukrán élelmiszereket esznek az oroszok, ahogyan az ukránok is eszik az orosz termékeket. És akkor az internetről még nem is beszéltünk.

Az ország keleti fele és a történelem során egészen Hruscsovig Oroszországhoz tartozó Krím-félsziget lényegében egységesen oroszok lakta (Krímben azért krími tatárok is laknak). Szevasztopol pedig a mai napig az orosz flotta egyik, ha nem a legfontosabb bázisa. Mivel az oroszok lakta részére esik a turizmus, a szinte kiapadhatatlan szén- és vasérc-készletek, a Donbassz-régió, az erőművek tucatjai és a mezőgazdaság egy jelentős része, a nyugaton élők még felvetés szintjén sem akarnak hallani Krím vagy Kelet-Ukrajna elvesztéséről. De az oroszok sem törik magukat különösen az elszakadásért, mindenki megtanult együtt élni azzal, hogy Ukrajnában él. De nincs különösebb nacionalizmus sem, nem járnak ukrán-zászlókkal és nem alakítanak Ukrán Gárdát a narancsos forradalomban feltűntek sem.

Moszkva néha megálljt parancsol, néha közbeavatkozik, ha nagyon ki akarnának törni az öleléséből az ukránok. NATO-tagország biztosan nem lesz, az EU-tagságra is csak akkor van esély, ha valami csoda folytán Oroszország is valamiféle Eurázsiai Unió keretében azzá válna.

Itt mindkét fél sáros. Az oroszok azért, mert lenézik a kistestvérüket, gyakran gúnyolódnak rajta viccekben és úgy általában is. A történelem során lényegében a cári udvar tehetett arról, hogy a határmentén élő szlávok nem tagozódtak be közéjük, hanem szép lassan megorroltak a cárra és az oroszokra. Na és persze a kozákság, a krími tatárok, a románok, a magyarok, a lengyelek és még vagy egy tucatnyi nép is össze-vissza keverte az évszázadok alatt a környék életét és genetikáját is. Az ukránok pedig lemondani nem hajlandók ? még ötlet szintjén sem ? a ballasztról és talán ma már kicsit élvezik is ezt a se veled, se nélküled állapotot. Minden baj és nyűg ellenére, alapvetően jó dolog két világ közt lenni. Kicsit itt is, kicsit ott is. Mikor merről fúj a szél.

a kijevi Olimpiai Stadion

Ugyanaz, csak máshogy

Timosenko bárkivel behelyettesíthető. Lehetne a helyében épp Janukovics, Juscsenko vagy bárki más is, aki a hatalom, a pénz és az oligarchikus rend kialakulása során veszélyes játékba kezdett. Kívülről megítélni, tüntetni, lázadozni vagy épp harcolni a szabadon bocsájtásáért nem csupán hiba, hanem hülyeség is. A politika a bátrak játéka, főleg Európa keleti felén. Akkor, amikor maga is kivette a részét úgy a hatalomból, mint a pénzből, pontosan tisztában volt azzal, hogy ilyen helyzetbe kerülhet. még mindig jobb, mintha a jeges Dnyeperbe süllyedne a lábára kötözött betontömbbel.

Épp ezért teljesen mindegy a célja, a világnézete (vagy az, amilyennek mondja magát), hogy a nyugatnak kedves-e vagy sem. Semmivel sem különb ő sem Janukovicsnál, vagy Juscsenkonál és másoknál, akik az Elbától keletre politikában magasra törtek és harcolni kezdtek egy klientúra, egy érdekcsoport, egy társadalmi rétegen felmászva. Látszólag értük, de azért általában a saját érdekeiért síkra szállva. Nem szeretnék magyar párhuzamot vonni. Mindannyian Kelet-Európában élünk és jól van ez így. Ez a mi kultúránk és mindenkinek csak arra kell vigyáznia, hogy ilyesmibe ne keveredjen bele. Vagy ha már belekeveredik, viselje méltósággal a szorult helyzetét.

Ugyanezt nyugaton jogállami keretek közt intézik. Lejárató-kampányba kezdenek a médiában, ha valaki útban van. Prostituáltakkal hetyegett, megerőszakolt valakit, vagy tán pedofil is volt. Esetleg drogos. Vagy pszichopata. Mindenkinek lehet találni valamit a múltjában, amit fel lehet fújni és el lehet tenni az útból. Ugye mennyivel emberibb? Ugye mennyivel szebb, tisztességesebb és erkölcsösebb a nyugat? Meg lehet kérdezni erről Strauss-Kahn urat, elég jó élményanyaga van erről. De Nixon-elnök emlékirataiban is érdemes keresgélni, ugyebár. Esetleg azon fekete republikánus elnökjelöltről szóló cikkeken is el lehet mélázni, melyeken leírják, hogy hogyan viselkedett a munkatársnőivel, amikor pizzériákat irányított.

Azért lemondani és bojkottálni egy foci EB-t, mert más módszerekkel tesznek el útból embereket, mint nyugaton, gyerekes dolog. De persze ha annyira finnyásak és zsugorik a nyugati sztárfocisták és szövetségek, hogy ne fizessék ki a háromszoros szobaárat (pedig lenne miből), akkor nyugodtan maradjanak otthon. Nekünk már vannak olyan stadionjaink, amilyenek nyugaton is csak egy-két országban akadnak. És mi ezt nem hitelből intéztük, hanem saját zsebből.

Tánya


Tánya vagyok egy 22 éves, Magyarországon élő ukrajnai orosz lány. Ha tetszett az írásom és szeretnél vissza-vissza térni, lájkold a POSZTINFO.hu-t a Facebookon és azonnal látni fogod, ha posztoltam valamit. : ) Ott, a linkelt bejegyzéseim alá várom a kommenteket és véleményeket, igyekszem is majd rájuk válaszolni. : )

NO COMMENTS