A hajdani Szovjetunió földrajza

A múlt földrajzi térképe

Mennyiben változtatja meg egy ország földrajzát egy birodalom szétesése? Egységben van e az erő? A tények ismeretében döntsék el ezt Önök, kedves Olvasóink.

3 részben ismerkedhetnek meg a múlt földrajzával, és párhuzamot vonhatnak a jelennel. Az önállósult országok adatait "Tudni érdemes" rovatunkban lelhetik fel.

A volt Szovjetunió földrajza- 1. rész  

 

  Kattintson rá a képre, erőteljes nagyításban láthatja!

 

 

1. A Szovjetunió mint köztársaságok szövetsége megalakulásától széthullásáig – rövid áttekintés tényekkel, adatokkal

 

1922 végén alakult meg a SZU, vagyis a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a cári orosz birodalom azon területein, ahol a polgárháború eredményeképpen a bolsevikok győzelme biztosította (a Vörös Hadsereg által) a szovjetek (=munkás-, paraszt- és katonai tanácsok) hatalmát. Ennek megfelelően a birodalom területe többször változott.

Az I.Vh.-t követő békeszerződések értelmében kivált a cári birodalomból Észtország, Lettország és Litvánia, tehát a balti térség. A mai Moldávia (Besszarábia) Romániához került. Lengyelország kapta a lengyelek, beloruszok, ukránok által lakott területeket.

A II. Vh. után a SZU e területek nagy részét visszafoglalta: vagyis a Baltikumot, Besszarábiát, Nyugat- Belorusziát és Nyugat-Ukrajnát.

Kezdetben az egyes tagköztársaságok széles autonómiával rendelkeztek. Azonban az 1920-as évektől mind politikailag mind gazdaságilag az erős centralizációs folyamat egyre inkább csökkentette ezt az autonómiát.

Földrajzi és kiváltképp gazdaságföldrajzi okokból azonban egymást támogatva létezni tudott a SZU, egészen a múlt század ’80-as éveinek végéig. Ekkorra mélyült el az a sokoldalú válság, amely aztán a széthulláshoz vezetett.

1991. december 7-én megalakult a FÁK (Független Államok Szövetsége). Az alapításnál jelen van Oroszország, Ukrajna és Belarusz. 1992 januárjában a hajdani 15 tagköztársaságból még 8 jelezte csatlakozási szándékát. Négy állam távolmaradt, a 3 balti állam nem akart csatlakozni, Grúzia pedig akkor még nem tudott dönteni.

  

2. A Szu területe, népessége, népei az 1990-es adatok alapján

 

·        Területe: 22,9 millió négyzetkm, amivel a világ legnagyobb területű országa volt. Európa keleti, Ázsia északi részét foglalta el. Csak az európai rész 5,6 millió négyzetkm volt. A földrajztankönyvek csak úgy beszéltek róla mint a lakott Föld egyhatod részéről, ami több mint az összes európai ország egybevéve. Európa területének több mint fele, 53 %-a tartozott a Szovjetunióhoz, és ez több mint kétszerese volt az USA területének.

 

 

 ·        Népessége, népei: a terület össznépességének adata 1989-ben: 287 millió fő, ebből európai részen éltek kb. 200 millióan.

104 kimutatott nemzetiség létezett még ekkor önálló, saját nyelvvel, kultúrával. Köztük a hozzánk közel álló chanti, manysi, vót, vepsze is. Sőt volt olyan nemzetiség, a kamasz, amelyekből a ’80-as évek közepén már csak páran éltek.

Közigazgatásilag 15 nagyobb szövetségi köztársaság létezett.

 

 

 

Etnikai térkép itt.

 

 

 

 

 

 

 

  

3. A Szu éghajlata és talajviszonyai- a méretek miatt nagymértékben differenciált. Mindez erőteljesen befolyásolta a mezőgazdasági termelés irányát. A hatalmas területű országban a geológiai formációk is nagyon különbözőek voltak. Mindebből következik: a legkülönbözőbb ásványi kincs jelenléte. Valamint mindebből következik az is, hogy az ország mezőgazdasági és ipari szempontból (nyersanyagok) szinte teljesen önellátó. Mindez kihatással volt külkereskedelmére is.

Éghajlata: az eurázsiai részek általában mostoha éghajlatúak, ezért az ország keleti és északkeleti részeire nem számíthatott mezőgazdasági szempontból. Ugyanez az ipari beruházásokra is állt, nehezebben voltak működőképesek, mivel nagyobb költségbe kerültek, valamint a tengeri hajózás is nagy nehézségekbe ütközött.

  

4. Az ország külkereskedelme

  

A volt Szu határainak összhosszúsága valamivel több mint 60 ezer km volt, ennek háromnegyede tengerpart. A tengerei a Jeges-tengerrel és az Atlanti- valamint a Csendes-óceánnal kötötték össze. Szárazföldön 12 szomszédos ország határolta.

Mindebből látszik, hogy külkereskedelem szempontjából a tengeri határok  és a nyugati szárazföldi határok voltak fontosak.

  

5. Az ország fekvése, domborzati viszonyai

 

Változatos természeti viszonyok jellemezték. Felszínét a Jenyiszej folyó két egyenlő nagyságú részre osztotta.

·        A Jenyiszejtől Ny-ra: síkságok, alacsony dombságok vannak.

·        A Jenyiszejtől K-re: hegyvidéki területek találhatók.

·        A Jenyiszej és a nyugati határ közötti síkságot az Ural hegység választja ketté. Tulajdonképp elválasztja Európát Ázsiától.

·        Síkságai: az ország területének kb. 20%-át jelentette.

 

            Kelet-európai síkság : az ország legfontosabb mezőgazdasági területe volt, főképp középső és déli része.

            Nyugat-szibériai alföld (nagyrésze tajgaerdő): mezőgazdaság leginkább a déli részeken , a folyó mentén és a Turáni alföld oázisaiban létezett.

 

·        Hegységei az ország délnyugati határán:

 

-         Kárpátok

-         Krím-hegység

-         Kaukázus

-         Kopet-Dag

-         Pamír

                            Jelentősen befolyásolják az éghajlatot, ez a Krím esetében a legészrevehetőbb: tőle É-ra mérsékelt az éghajlat, D-re szubtrópikus. Ez kellemes klímát jelent, főként ha a Fekete-tenger környékére gondolunk.

 

·        Szibéria, Kazahsztán és Közép-Ázsia hatalmas hegységei: harmadkori és ókori képződmények.

Mindezek biztosították, hogy a Szu rendkívül gazdag volt ásványi kincsekben, ércekben, energiaforrásokban, vegyipari nyersanyagokban.

-         kelet-európai és nyugat szibériai síkságok: szén, kőolj, földgáz

-         balti részek, Ukrajna, Oroszország, Szibéria: vasérc, mangánérc, egyes színesfémek.

-         Kaukázus, Közép-Ázsia, Távol-kelet fiatal hegységei: a hegyképződés nemrég fejeződött be ill. ma is tart: vulkanizmus érctartalmú lávát hozott a felszínre.

 

·        Legfontosabb hegység az Ural volt: itt csaknem minden érc nagy mennyiségben fordul elő.

 

A Szu különös szerepe a KGST piacon: az ércek, nyersanyagok jelentős részét szolgáltatta tagországainak.

    

6. Összefoglalás: a volt Szu éghajlati viszonyai összességében nem kedveztek a mezőgazdaságnak, kb. területének 2/3-a esett ki a mezőgazdasági termelésből.

 

Szinte lehetetlen a mezőgazdasági termelés a következő területeken: Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, az ország északi vidékei. Okai: kevés és gyenge napsütés. A sivatagi részeken csak az oázisokban lehetett termelés.

Csapadék szempontjából kellemesen kiegyensúlyozott területek: Észak- Ukrajna,  Közép-Volga vidékei, Nyugat-Szibéria déli része, Bajkál-tó  környéke, Észak-Kazahsztán. Csapadékhiányos: Ukrajna déli részei, Kaukázus keleti részei, Közép-Ázsia és Kazahsztán nagyobbik hányada, a Volga alsó szakasza.

Az északi és keleti országrészek éghajlatuk miatt hátrányba kerültek az ipar és a közlekedés fejlesztésében.

 

A 2. részben a zónákkal folytatjuk.

Forrás: Dr.Lendvai- Dr.Martsa-Dr.Misky: Kézikönyv a Szovjetunió országismerete c. tantárgyhoz. , térkép: tgt.ru